füstparipa

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága?

Gondolkodásomra igen, szakmai gyakorlatomra nem.

Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Olvastam könyveit, az egész életművét nem.

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Igen.

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Szerintem nem állapítható meg kizárólagosság.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Nem vagyok vele tisztában. Nagyon kívánatos lenne, hogy megjelenjenek!

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Erőteljesebb társadalmi szerepvállalás felé orientálódhat a képzőművészeti szcéna.

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Alapvetően van, de függ a művészeti ágtól és stílustól is.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Irányadó és figyelemfelkeltő lehet, hogy ez milyen irányban és mértékben befolyásolhatja a társadalmat
a politikai kérdésekben hozott döntéseiben azt sajnos nem tudom.

szeretettel ajánlom figyelmetekbe, sajnos már nincs kint...:
https://www.youtube.com/watch?v=5xj2hU-2FWU

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Nem volt hatással rám Hamvas Béla. A vele való első találkozásom indirekt volt, enyhén irritáltak azok, akik, mivel Hamvas cenzúra alatt volt, fénymásolt Hamvas kötetekkel konspiráltak. A fénymásolás is cenzúrázva volt, a másolatokat beköttették, és ezeket a furcsa könyv-tárgyakat – egy lapon mindig két oldal volt – szinte vallásos áhítattal kezelték. Fiatalemberek komoly arccal ezekkel járkáltak, csereberélték, kvázi ezzel csajoztak. A tiltott gyümölccsel. Narcisztikus rajongás tárgya lett, eszképizmus az itt és mostból. Én ezt abszurdnak, egy olyan nehézkes dolognak éreztem, amelyet a pótcselekvések félrevisznek. Mondhatnám ez volt az indigóban elterjedt nézet. Ezért csináltuk a pénzmosás akciót (=bélás) a Karnevál maratoni felolvasása alatt. Egyébként ez volt a második talákozásom Hamvassal, és a Karnevál szabadsága megragadott.

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet? 

A művészet bármivel foglalkozhat, hisz egy, a munkamegosztásban végletekig kifonomult, és általában a legrosszabb emberi tulajdonságokra építő, azaz csakis praktikusan gondolkodni képes társadalomban a művészek képviselik egyedül a laterális gondolkodás módszereit. Ebben a rendszerben a művészet tölti be a másképpgondolkodás szerepét.

Ami a művészetet megkülönbözteti a többi aktuálpolitikai statementtől, az, hogy a tartalma mellett ott van egy forma is, amit, mert művészetről van szó, megőrzünk, tehát túl fogja élni a saját kontextusát, az aktualitás lekopik róla, és esetleg másképp is fogják interpretálni, mint korábban.

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Számtalan olyan példa van, hogy egy művet a saját korának az ízlése nem ítélt esztétikusnak, viszont később egyértelműen azzá vált. Tehát az esztétikum megítélése is változik (mondhatni ideologikus).

Én ebből azt értem, talán a leváltani ige használata miatt is, hogy elég az érthetetlen komplikált blablából és tessék közérthető, gondolkodás nélkül is instant érthető jópofa műveket alkotni/kiállítani. Nekem ez picit olyan, mint amikor azt mondják, hinni a templomban kell.

Ugyanakkor egy realista didaktikus ambiciót is ki lehet belöle olvasni: ne ijesszük el a kiállításlátogatókat érthetetlen művekkel, csak apró lépésekkel lehet emelni a közizlés Varga Imre / Szász Endre szintjén. Ez szimpatikus, de ezzel sem értek egyet.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Meg kell jelenniük, csupán már azért is, mert ha ezek valamilyen formát kapnak, akkor ezekre nézve is működik a modern művészet tartalom + forma modellje.

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Magyarország egy olyan hely, ahol kb. 50 éven át diktatúra volt, és ezért a cenzúra, azaz a kulturális irányítás az egyetlen komoly hagyomány. A művészet társadalmi szerepét a hatalom jelölte ki, régebben ideológiai alapokon, újabban inkább propaganda alapokon. És a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél inkább kijelölik a helyét, annál erősebbek lesznek az ellenkulturális megnyilvánulások.

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

A felelősségérzet megállapításánál tudjuk önmagunkat leginkább manipulálni, ezért ez nem elég. Induljunk ki abból, hogy nincs, mert, legalábbis a mindmáig uralkodó modernista felfogásban, a művészet egy olyan anti-rendszer, amely a saját ellentétjét is képes értelmezni, az ellentmondásosság mindig csak egy alsóbb szinten jelenik meg.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Lehet, de ez nem úgy működik, mint a hibásan gondolkodó többségi társadalom szeretné. Paradox helyzet: amikor akkora  krízis, hogy pont erre lenne szükség, pont akkor törnek elő a kontroll és a cenzúra erői.

Az Élet és Irodalomban volt nemrégiben egy vita a politikai költészetről: érdemes utána olvasni a fenti kérdés kontextusában is. (Nem) zárszavában Radnóti Sándor arra hívja fel a figyelmet (ÉS, 2012.04.20. 12. lap), hogy a „görög ókorban idiotesnak nevezték azokat, akik nem vállaltak közhivatalt és nem vettek részt a politikai életben.” Felhívja a figyelmet arra is, hogy a szó azóta több jelentésváltozáson ment kersztül (mint ahogy a politika is, mely anno a „polisz” közös ügyeinek megvitatásáról szólt). Kicsit árnyalva a fenti jelentéstészrevehető, hogy eredetileg kapcsolódott a kifejezéshez egyfelől a tudatlanság, másfelől az iskolázatlanság (bármely szakmában való járatlanság) is, tehát e kontextus megengedné a mai „politikusi szakma” és e klasszikus terminus közelítését egymáshoz. Jó kis techné („művészi gyakorlat”) lehetne. (pm) 

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Az életművet teljességében nem ismerem. 21-22 éves koromban valaki megajándékozott a Forradalom a művészetben című kötettel, amit akkor el is olvastam, de hatása nem volt meghatározó. Pár évre rá következett egy néhány éves időszak az életemben, amikor nem folytattam művészeti tevékenységet. Ekkortájt több más írását is olvastam, amelyeknek leginkább a morális-etikai vonatkozásai érdekeltek. Ezen időszak elteltével éredeklődésem megszűnt és ebben néhány, általam közelebbről ismert Hamvas-rajongó spekulatív és irracionális Hamvas-értelmezése nagy szerepet játszott. 

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Igen. 

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Ez az állítás nagyon ellentmondásos egy olyan intézményvezető szájából, akinek a kinevezése ideológiai alapon és meggondolásból történt. Még ellentmondásosabb a kinevezők által megvalósított kiállítások perspektívájából (alaptörvény-illusztrációk, pekingi magyar kiállítás 2011., stb).

A kizárólagosság nem állapítható meg. Ideológia és esztétika a művészettörténet folyamán mindig is keverten jelent meg és fog megjelenni mindaddig, ameddig a kiállítás műfaja a ma ismert formájában létezik.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Pillanatnyilag leginkább ott van létjogosultságuk. Egyébként pedig bárhol megjelenhetnek, viszont csak azon művek, kiállítások és koncepciók legitimitása nem kérdőjelezhető meg, amelyek e tereket (legyen állami vagy más fenntartású) átmenetinek tekintik egy olyan művészet perspektívájából, amelynek végső célja az e terektől való függés felszámolása.

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Felelőssége a művésznek van, művészként. Viszont nem mindegy, hogy e közösség miként kerül meghatározásra. Amennyiben pl. ’szakmának’ vagy ’nemzetnek’ hívjuk, nincs.
Civil értelemben, a társadalmi szolidaritás kontextusában van.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Lehet, amennyiben a valós és hatékony szerepvállalás érdekében, kisebb, nagyobb vagy akár teljes mértékben lemondanak gyakorlatuk ’művészi’ jellegéről, és olyan köztes tevékenységi formákat dolgoznak ki, amelyek a hagyományosan értelmezett művészi tevékenység fogalmát radikálisan átértelmezik. Ilyen tevékenységi formáknak léteznek történeti előzményei, valamint jelenbeli kísérletei is. 

A művészeti zoo kutyaiskolájának első évében kölcsön kaptam Tasnádi Jocó évfolyamtársamtól a „Silentium, Titkos jegyzőkönyv, Unicornis” trilógiát. Éjjel kezdtem hozzá olvasásához, egyre éberebbé tett. Évekkel később leszoktam Hamvasról. Túl karakteres volt a karakterológia. Úgy is mondhatnám, hogy egy zseniális tévút (mint bármely jó művészeti alkotás).

A művészeti zoo keretein belül és kívül, értsd a rácson innen és túl, mindennel lehet foglalkozni. Még a rács rágcsálása is menő.

A zoo lakói nem mindig értik az igazgató bácsi szavait. Szerencsére. Különben tévesen azt hihetnénk, az igazgató bácsi az esztétikára, mint valami filozófiai ágra gondolt, az ideológiára, pedig, mint valami világnézeti segédeszközre.

Persze hogy megjelenhetnek, viszont azt be kell látni, hogy a didaxis gyengíti a művészi kifejezést és fordítva is igaz. Tehát csak azok a társadalomkritikai koncepciók érdekesek, melyek nem „koncepcionálisak”, hanem „művésziek; melyek aztán, a maguk során a társadalmi konceptőröket jobb koncepciók koncipiálására inspirálják. 

Kóbor fenevadak kószálnak majd a kertek alatt és farkas mosolyuk mögül felbukkanó foghíjaikon át lehelik rebellis szellemüket. Így táplálják majd a társadalmat, mely őket éhezteti.

A művészetet befogadó közösség nem gyakran fogadja be magát a mű szerzőjét. Felelősséget a modern időkben viszont csak a szerző vállalhat szerzeményéért. A művész státusza ilyen meghatározatlan… Vagy legyen a művész alkalmazott? Elkötelezett? Álljon a társadalom szolgálatába? Erre mondta Deleuze, hogy a háziállatok gusztustalanok, mert szolgalelkűek, talpnyalók. Bezzeg a vadállatok, folytatta…

Sokkal szimpatikusabban hangzik az, hogy a művészet  hatással próbál lenni a politikára, mint fordítva. De, hogy ez a szerep mikor mennyire hasznavehető, jó kérdés. Foucault szerint a politikai hatalommal semmilyen tudás nem bír elbánni. Pedig ő aztán tudott egy-két dolgot a témában, sőt volt némi társadalmi indíttatása is.  

A Karnevált szerettem.

Hatékony aktuálpolitikai művek többnyire nem a képzőművészek kezdeményezéséből jönnek létre, hanem akkor, ha a társadalom érintett rétegei nyúlnak a művészet mindenki számára hozzáférhető eszközeihez. Szerintem sokszor, aki csinálja, sem művészetként gondol a tevékenységére.

Kizárólagosság megállapítása minden körülmények között értelmetlen. Az esztétikai szemlélet ráadásul éppúgy szükségképpen ideologikus, mint az, amivel szembekerül. Épp ezért teljesen hiábavaló az ideológia kontra esztétika tengely létrehozása, és annak polarizációja.

Csak egy nagyon vonalas vagy megfélemlített intézményvezető gondolhatja azt, hogy a fenntartójának feltétel nélküli lojalitással tartozik. Az intézményvezető felelőssége a minőségi szakmai munka körülményeinek biztosítása. A minőségi szakmai munkának alapeleme a kritikai attitűd tolerálása.

Megismételnéd a kérdést?

A felelősség számomra leginkább a következmények vállalását jelenti. A művészet egyik alapfeladata, hogy evidenciának tartott dolgokat kérdőjelezzen meg. Ezért sok konfliktus is generálódhat a művek körül. A művésznek azonban vállalnia kell a művei következményét, akármi is legyen az.

Nem tudom, hogy szeretném-e, ha így lenne. 

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Hamvas életművével először olyan osztálytársaimnál találkoztam, akiknek mindig kilógott a kabátzsebükből egy Hamvas könyv, ezért némileg irritált, illetve póznak véltem...majd  Ilauszky Tamás (a férjem) valahogy teljesen megfelelt mindannak, amit viszont olvastam tőle. Azonban a legtöbbet Kotányi Attila adta és Szabó Lajos munkáját is rajta keresztül ismertem meg. A Szituácionista Internaicionálé és Guy Debord viszont amennyire csak lehet, teljesen közvetlenül hatott rám és fontos alapnak tekintem. Fontosnak gondolom azt a mondatot, hogy "a világ mindig egy kicsit elégtelenül kulturált"... valahogy így...

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Igen, persze, mindig is foglalkozott és viszont ; pl.: Goustave Courbet / realizmus ls nem csak politika, hanem/sőt hétköznapok. 

Barlangrajzok, őskor: "holnap bekerítjük és te így fogod a dárdát én meg így és a többiek onnan jönnek, mi meg ketten a Robival innen és megöljük és megesszük vacsorára!" "Ja és, ha nem működünk együtt, nem lesz vacsi!"

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

DEHOGYIS! 

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Szükséges is... Ezek nem egyes emberekről szólnak, vagy nem feltétlenül róluk , így nincs mit félni a kritikáktól. Ha az Angol királynő  állandóan attól rettegne, hogy kritizálják, vagy éppen már megint hogyan rajzolták le, vagy mit festettek rá, vagy róla, mit mondtak róla, akkor...??. Elég csak a punkokra, mint rendszerkritikus divatra gondolni, akik nagyjából  megteremtették az Anglia imázst, vagy csak Londonét de az is elég. És a királynő képének biztosítótűvel átszúrt szája kb.: 40 éve világhírű Vivianne Westwood alkotása... Semmi ok aggodalomra... Nem kell persze összekeverni a személyek iránti kritikát és érzelmek kifejeződését a rendszerrel szembenivel. Ez két dolog lehetne de nálunk nagyon függő. A jelenlegi kormányt az ország 90%-a nem tudja elképzelni a jelenlegi miniszterelnök nélkül... ez igaz? 

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Én azt látom, hogy a művészek elbizonytalanodtak, mert a politika nagyjából azt jelenti: pénz. Ha kivonják az összes pénzt a művészetből/kultúrából, mert az tűnik a legkönnyebb megoldásnak (mert nem olyan fontos) akkor nem lesz hol kiállítani nagyjából és nem lesz mit, csak a megrendelt művek és a múzeumok tetemes anyaga (ez nem baj, mert legalább látszani fog!) Akapvetően nem is rossz projekt nem dolgozni, hanem havonta kiválasztani egyet a múzeumok teljesen láthatatlan gyűjteményeiből és kiállítani! Ez elég anyag és energia takarékos, emellett már valaki megcsinálta azokat a műveket és azt az energiát is meg kell becsülni... a műkereskedelemmel nem tudni mi lesz de e recesszió mindenkit érint. Én látom a saját projektem helyét a társadalomban a múzeumokon galériákon kívül is, mert a közönség is azokon kívül van. Most nem akartam nagyképűsködni de érdemes megvizsgálni, hogy hol a közönsége a képzőművészetnek?

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Persze, hogy van de most éppen van egy erős kurátor lobbi is és nem tudni, hogy a művésznek, vagy a kurátornak a felelőssége  és ennek mik az arányai és a célok? Milyen szerepet tölt be a művész valójában?

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Én szeretném, hogy legyen!  A baj az (szerintem), hogy a politika olyan mértékben rugaszkodott el az elméletek gyakorlati megvalósíthatóságától, hogy ettől kezelhetetlen az egész. Meggyőződésem, hogy maguk a politikusok képtelenek ollóval kivágni egy karácsonyfát papírból, vagy akár egy szívecskét de szabályos körre nem is merek gondolni. Főzni tudnak, mert az reprezentatív de ez lehetne mondjuk közös platform... Azt hiszem a jelenlegi elméletek teljesen figyelmen kívül hagyják a megvalósítást, annak lehetséges idejét, a befektetett munkát és energiát. Amíg ez a dolog nincs összhangban, addig nehezen lesz összeegyeztethető a művészeti gondolkodás és gyakorlat, valamint a politika, ami nagyjából tényleg nélkülözi a realitást és önreflexív. Ha a művészet is az marad (önreflexív) akkor két ilyen entitás egymást taszigálhatja de abból nem lesz párbeszéd..

Az életművével még nem találkoztam. Jelenleg várom, hogy ötven éves legyek, hogy legyen értelme elolvasnom a Karnevált.

Ez nem meghatározható. Először az aktuálpolitika, és a képzőművészet fogalmát kellene meghatározni. 

Az aktuálpolitika biztosan foglalkozhat képzőművészeti kérdésekkel, ehhez nem kell meghatározni a két fogalmat.

Remélem csak arra gondolt, hogy kevesebb eröltetett izzadságszagú műtárgytalan giccs konceptuális epigon maszlagot szeretne, legyen végre valami igaz.

Tűrt. Felejthető. Guerilla-marketing.

A képzőművészet társadalmi szerepe eddig is csekély volt, a jelen művészetének a jövőben lesz igazán szerepe.

(Ezt a szegmenst nem ragadnám ki a világ rend(szerének) átalakulásából, globálisan kellene a problémát vizsgálni, és tárgyalni.)

Van. Mindennek.

Részben. 

 > Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Volt. A nyolcvanas évek elején, szamizdatként jutott el hozzám a /Láthatatlan történet/, ha jól emlékszem, Sebeő Talán jóvoltából, majd az /Öt meg nem tartott előadás a művészetről/, Várnagy Tibor révén. A /Karnevál/ 85-ös megjelenése is revelációként hatott. Csoportunkat, a Hejettes Szomjazókat is inspirálta.

Igen, ha megvan benne a személyesen átélhető, egzisztenciális elem.

Inkább csak az együttműködési készség hiányából fakadó önkényes túlkapásokról beszélhetünk.

Igen.

Lehet, hogy új fórumok jönnek létre, s az is, hogy megnő a közönség érdeklődése, mi több, erősödik a szolidaritás.

Miért ne lenne?

Lehet.

Hamvas alapvetően meghatározza világlátásomat

Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

régen volt, nem emlékszem

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

a képzőművészet mindennel foglalkozhat

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

az ideologikus szemlélet nem olyan, mint a svábbogár, amit ki lehet irtani (bár azt se' könnyű)
kurátorok, mecénások, kultúrpolitikusok, művészek agyában nem lehet nagytakarítást tartani

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

igen

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

nem figyelem, nem értek hozzá
"ha nem New-Yorkban vagy, vidéken vagy" - mondta azt hiszem, a Zabhegyezőben a hős, vagy valaki

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

a felelőtlen művészt a múzsák kikacagják, ezt nem kívánom senkinek

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Hamvas Bélákönyveivel, mukájával 19-20 évesen ismerkedtem meg, hirtelen kinyitotta az addig üresnek tünő tereket, majd azokat jó mélyen le is zárta. Némely könyvét könnyen olvastam, viszont nagyobbrészt olyan témákat hozott fel, amikkel akkor még nem tudtam mit kezdeni.

Alapjában Hamvas az én művészeti életemre nem gyakorolt hatást, leginkább azért nem, mert elméleti sikon érkezett meg, én magam pedig inkább gyakorlati, tapasztalati úton jutok el egy-egy munkám megvalósításához.

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Olyan nincs, hogy foglalkozhat-e, vagy sem. Vannak olyan művészek akik ezt fontosnak tartják, vannak olyanok akik nem. A művészet az én megitélésemben legalábbis elsődlegesen – szabad, és ezt a szabadságot semmi és senki nem veheti el.

Az én művészetemben tehát nem jelenik meg az aktuál politika, és várhatóan nem is fog.

A társadalmat érintő egyébb kérdéseket nem sorolom a politika címszó alá.

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Többfajta kiállítás létezik, vannak csak az ideológiára, vannak csak az esztétikára hajló, és vannak olyanok is ahol ezek vegyesen jelennek meg. Az esztétika maga is szubjektív fogalom, de mint tendencia a kortárs művészetben szerintem megfigyelhető egyfajta elmozdulás az ideológia, és/vagy a koceptualitás felé.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Miért ne, sőt kifejezetten jó lenne, hisz az önmaga elé tartott tükör sokat segíthet magának az embernek, vagy államnak, vagy társadalomnak annak igazi arcának felismerésében.

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Egyre inkább szükebb körben mozognak a lehetőségek, egyre bennfentesebbé válik a művészeti szcéna, és ez a társadalomban ellenállást fejthet ki.

Egy szabad madár, amit pórázon reptetnek nem repül sokáig.

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Mint mindennek amit teszel, vagy tesz az ember, vagy teszek Én, azért felelősséggel tartozunk. Legalábbis kellene.

Ha butaságokat támogatsz, az a te felelőséged lesz, hogy aki befogadja, azonosulhat vele, maga is butává válik.

Ez lehet egy koncepció is, de lehet arról is szó, hogy a saját kis érdekeid védelme érdekében felelőtlen dolgokat teszel, támogatsz.

Ezek rövidtávon megtérülő, hosszútávon súlyosan káros dolgokat eredményezhetnek.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Jó lenne, ha az embereket a kreatív megoldások is megmozgatnák, nem pedig a klisék.

Ilyen formán jó lenne, ha pl. művészek, közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök, kutatók, fejlesztők stb. lennének egy ország élén, és a politikus képzést vagy pályát úgy felejtenénk el, mint azt a rosszat amire csak emlékezni sem akarunk.

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?
Hamvas életművével nem találkoztam. Olvastam pár szöveget tőle nem olyan régen, ezért a hatását leginkább úgy tudom leírni, hogy bizonyos dolgokban hasonlót vettem észre mint, amit ő állít és ez nagy örömmel töltött el.

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?
A művészet bármivel foglalkozhat.

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?
Az Ideológia nem elválasztható szerintem az esztétikától. Folyamatosan felállítunk ilyen komplex rendszereket, hogy tájékozódni tudjunk. Önmagában egyik sem érdekes, sem az ideológia sem az esztétika de nem is léteznek önmagukban egymás nélkül, fölösleges erőfeszítés megpróbálni elválasztani őket egymástól. Ezért nem értelmes nekem az a kérdés, hogy ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig (mikor?) a kiállításokat.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?
(szerintem:)
1. nincs ember, csak társadalom van, vagyis egy ember csak a társadalmi hálózatában meghatározható
2. tehát bárki aki művészettel foglalkozik (vizsgál-tapasztal-él) folyamatosan a társadalom részeként tevékenykedik akár akarja akár nem, vagyis benne van a hálózat kémiájában.
3. mi más jelenhetne meg egy bármilyen fenntartású kiállítótérben ha nem művészet? ha emberként vizsgál-tapasztal-él, akkor mindenképpen a társadalmi hálózatban-hálózatból-hálózatba tevékenykedik, tehát a működése és a megfigyelései mindenképpen értelmezhetőek társadalom-kritikainak.

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?
A képzőművészet társadalmi szerepét inkább a művészek (emberek) szabadságának és kíváncsiságának mértéke, vizsgálatuk kitartása, elkötelezettségük (az igazság, az őszinteség, az emberi méltóság védelmében) határozza meg mondjuk mint a művészeti intézményrendszer.

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?
A művész a befogadó, a művész a támogató, a művész a közlő, a befogadó a közlő, a befogadó a befogadó, a befogadó a támogató, a támogató a közlő, a támogató a befogadó, a támogató a támogató.
Az embernek az élet felé van felelőssége.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?
A művészeti gyakorlatok hatása közvetlen, egyszerre érinti az intellektust, az érzékeket és az érzelmeket tehát bárminek a megvitatásában lehet valós szerepe.

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodására és/vagy szakmai gyakorlatára Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkozott Hamvas életművével?

Úgy gondolom, hogy nem. Őszintén szólva nem ismerem igazán Hamvast. Tizenévesen, kamaszként elolvastam A bor filozófiáját és Az öt géniuszt, aztán persze a Forradalom a művészetben-t, magyar szakos egyetemistaként pedig a Karnevált. Néhány róla szóló előadást meghallgattam – Dúl Antal, Kotányi Attila és Kunszt György előadását éppenséggel én szerveztem Debrecenben –, de érdemben soha nem foglalkoztam vele. Nekem az a Guénon-féle metafizika, amit Hamvas képviselt, egyrészt túl ezoterikus, másrészt túl „kerek”.

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Természetesen.

Ön egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Az idézett mondat arra vonatkozott, hogy véleményem szerint sok szempontból jobban járunk, ha a műalkotásokhoz nem ideologikus módon közelítünk. Persze így is lehet, de én az esztétikát izgalmasabb értelmezési keretnek tartom. Egy művész esetében számomra fontosabb az alkotásaival megjelenített esztétikai nívó, mint mondjuk a politikai szimpátiája. Azt, hogy ez mennyire nem evidencia, jól mutatja, hogy az elmúlt évtizedek különböző állami művészeti zsűrijeiben vagy a nagy tárlatok kurátorai között alig-alig találunk esztétát. Ez messze nem ideális állapot.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Miért ne jelenhetnének meg? Ez a kérdés egy demokráciában majdhogynem értelmezhetetlen.

Mit gondol, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával? Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Én nem vettem észre, hogy az utóbbi években megváltozott volna a művészeti intézményrendszer. Azt viszont nap mint nap tapasztalom, hogy a képzőművészet társadalmi szerepe ma Magyarországon rendkívül szerény. Nem a művészetnek van szerepe, hanem annak az intézményrendszernek, amelyik az aktuális lehetőség-feltételeit biztosítja. Ilyen formán a Műcsarnoknak és konkrétan nekem, mint intézményvezetőnek is fel kell vállalni ezt a felelősséget.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Mindenképpen lehet – és úgy látom, van is. Persze a képzőművészet (de általában véve a magaskultúra) diskurzusai másfajta árnyaltsággal reflektálnak a politikára, mint ahogyan az a közbeszédben többnyire megjelenik.