HTML

füstparipa

Demo Galéria, 2012. április 25 – május 8.

A Demo Galéria utolsó kiállítása, a Forradalom az archívumban az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja.


A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban.

A kiállítás Hamvas Béla egy korai, 1945-ben megjelent írását emeli ki az életműből, mint egy évtizedekig meghatározó művészi pozíció kiáltványát. A Ne üljetek füstparipára című esszéjében Hamvas egyértelműen fogalmaz:
"A művész magatartása: kívülállás és igény az egyetemességre."

Azóta több magyar képzőművész és kurátor is felülírta ezt az állítást. Művészeti gyakorlatukban megjelent egyfajta társadalmi érzékenység és különböző, a közösségeket érintő problémák melletti elköteleződés.

A projekt keretében interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akiknek véleménye, gondolatai, esetleg emlékei relevánsnak tekinthetőek Hamvas Bélával, Lukács Györggyel vagy a művész társadalmi szerepével kapcsolatban.

A Forradalom az archívumban egy tanulmányi kiállítás, mely egy autoritárius rendszer jellemző értelmiségi vitáján keresztül kívánja a mai magyarországi művészet lehetőségeit és feladatait vizsgálni.

Ezen kiállítást egy problémafelvetésnek szánjuk, mellyel egy vitát szeretnénk elindítani a hazai művészet eddigi szerepének újragondolásáról.

Megnyitó: 2012. április 24. este 8 óra

A kiállítást megnyitja: Tamás Gáspár Miklós

A kiállítás rendezte: Feigl Nóra, Karas David, Pacsika Márton

Helyszín: Demo Galéria, Akácfa utca 51.

A kiállítás megtekinthető:
2012. április 25 – május 8.

A kiállítás eseménye facebookon.

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Nem volt hatással rám Hamvas Béla. A vele való első találkozásom indirekt volt, enyhén irritáltak azok, akik, mivel Hamvas cenzúra alatt volt, fénymásolt Hamvas kötetekkel konspiráltak. A fénymásolás is cenzúrázva volt, a másolatokat beköttették, és ezeket a furcsa könyv-tárgyakat – egy lapon mindig két oldal volt – szinte vallásos áhítattal kezelték. Fiatalemberek komoly arccal ezekkel járkáltak, csereberélték, kvázi ezzel csajoztak. A tiltott gyümölccsel. Narcisztikus rajongás tárgya lett, eszképizmus az itt és mostból. Én ezt abszurdnak, egy olyan nehézkes dolognak éreztem, amelyet a pótcselekvések félrevisznek. Mondhatnám ez volt az indigóban elterjedt nézet. Ezért csináltuk a pénzmosás akciót (=bélás) a Karnevál maratoni felolvasása alatt. Egyébként ez volt a második talákozásom Hamvassal, és a Karnevál szabadsága megragadott.

 

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet? 

A művészet bármivel foglalkozhat, hisz egy, a munkamegosztásban végletekig kifonomult, és általában a legrosszabb emberi tulajdonságokra építő, azaz csakis praktikusan gondolkodni képes társadalomban a művészek képviselik egyedül a laterális gondolkodás módszereit. Ebben a rendszerben a művészet tölti be a másképpgondolkodás szerepét.

Ami a művészetet megkülönbözteti a többi aktuálpolitikai statementtől, az, hogy a tartalma mellett ott van egy forma is, amit, mert művészetről van szó, megőrzünk, tehát túl fogja élni a saját kontextusát, az aktualitás lekopik róla, és esetleg másképp is fogják interpretálni, mint korábban.

 

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Számtalan olyan példa van, hogy egy művet a saját korának az ízlése nem ítélt esztétikusnak, viszont később egyértelműen azzá vált. Tehát az esztétikum megítélése is változik (mondhatni ideologikus).

Én ebből azt értem, talán a leváltani ige használata miatt is, hogy elég az érthetetlen komplikált blablából és tessék közérthető, gondolkodás nélkül is instant érthető jópofa műveket alkotni/kiállítani. Nekem ez picit olyan, mint amikor azt mondják, hinni a templomban kell.

Ugyanakkor egy realista didaktikus ambiciót is ki lehet belöle olvasni: ne ijesszük el a kiállításlátogatókat érthetetlen művekkel, csak apró lépésekkel lehet emelni a közizlés Varga Imre / Szász Endre szintjén. Ez szimpatikus, de ezzel sem értek egyet.

 

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Meg kell jelenniük, csupán már azért is, mert ha ezek valamilyen formát kapnak, akkor ezekre nézve is működik a modern művészet tartalom + forma modellje.

 

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Magyarország egy olyan hely, ahol kb. 50 éven át diktatúra volt, és ezért a cenzúra, azaz a kulturális irányítás az egyetlen komoly hagyomány. A művészet társadalmi szerepét a hatalom jelölte ki, régebben ideológiai alapokon, újabban inkább propaganda alapokon. És a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél inkább kijelölik a helyét, annál erősebbek lesznek az ellenkulturális megnyilvánulások.

 

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

A felelősségérzet megállapításánál tudjuk önmagunkat leginkább manipulálni, ezért ez nem elég. Induljunk ki abból, hogy nincs, mert, legalábbis a mindmáig uralkodó modernista felfogásban, a művészet egy olyan anti-rendszer, amely a saját ellentétjét is képes értelmezni, az ellentmondásosság mindig csak egy alsóbb szinten jelenik meg.

 

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Lehet, de ez nem úgy működik, mint a hibásan gondolkodó többségi társadalom szeretné. Paradox helyzet: amikor akkora  krízis, hogy pont erre lenne szükség, pont akkor törnek elő a kontroll és a cenzúra erői.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fustparipa.blog.hu/api/trackback/id/tr374485999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása