HTML

füstparipa

Demo Galéria, 2012. április 25 – május 8.

A Demo Galéria utolsó kiállítása, a Forradalom az archívumban az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja.


A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban.

A kiállítás Hamvas Béla egy korai, 1945-ben megjelent írását emeli ki az életműből, mint egy évtizedekig meghatározó művészi pozíció kiáltványát. A Ne üljetek füstparipára című esszéjében Hamvas egyértelműen fogalmaz:
"A művész magatartása: kívülállás és igény az egyetemességre."

Azóta több magyar képzőművész és kurátor is felülírta ezt az állítást. Művészeti gyakorlatukban megjelent egyfajta társadalmi érzékenység és különböző, a közösségeket érintő problémák melletti elköteleződés.

A projekt keretében interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akiknek véleménye, gondolatai, esetleg emlékei relevánsnak tekinthetőek Hamvas Bélával, Lukács Györggyel vagy a művész társadalmi szerepével kapcsolatban.

A Forradalom az archívumban egy tanulmányi kiállítás, mely egy autoritárius rendszer jellemző értelmiségi vitáján keresztül kívánja a mai magyarországi művészet lehetőségeit és feladatait vizsgálni.

Ezen kiállítást egy problémafelvetésnek szánjuk, mellyel egy vitát szeretnénk elindítani a hazai művészet eddigi szerepének újragondolásáról.

Megnyitó: 2012. április 24. este 8 óra

A kiállítást megnyitja: Tamás Gáspár Miklós

A kiállítás rendezte: Feigl Nóra, Karas David, Pacsika Márton

Helyszín: Demo Galéria, Akácfa utca 51.

A kiállítás megtekinthető:
2012. április 25 – május 8.

A kiállítás eseménye facebookon.

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?
Hamvas életművével nem találkoztam. Olvastam pár szöveget tőle nem olyan régen, ezért a hatását leginkább úgy tudom leírni, hogy bizonyos dolgokban hasonlót vettem észre mint, amit ő állít és ez nagy örömmel töltött el.

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?
A művészet bármivel foglalkozhat.

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?
Az Ideológia nem elválasztható szerintem az esztétikától. Folyamatosan felállítunk ilyen komplex rendszereket, hogy tájékozódni tudjunk. Önmagában egyik sem érdekes, sem az ideológia sem az esztétika de nem is léteznek önmagukban egymás nélkül, fölösleges erőfeszítés megpróbálni elválasztani őket egymástól. Ezért nem értelmes nekem az a kérdés, hogy ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig (mikor?) a kiállításokat.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?
(szerintem:)
1. nincs ember, csak társadalom van, vagyis egy ember csak a társadalmi hálózatában meghatározható
2. tehát bárki aki művészettel foglalkozik (vizsgál-tapasztal-él) folyamatosan a társadalom részeként tevékenykedik akár akarja akár nem, vagyis benne van a hálózat kémiájában.
3. mi más jelenhetne meg egy bármilyen fenntartású kiállítótérben ha nem művészet? ha emberként vizsgál-tapasztal-él, akkor mindenképpen a társadalmi hálózatban-hálózatból-hálózatba tevékenykedik, tehát a működése és a megfigyelései mindenképpen értelmezhetőek társadalom-kritikainak.

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?
A képzőművészet társadalmi szerepét inkább a művészek (emberek) szabadságának és kíváncsiságának mértéke, vizsgálatuk kitartása, elkötelezettségük (az igazság, az őszinteség, az emberi méltóság védelmében) határozza meg mondjuk mint a művészeti intézményrendszer.

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?
A művész a befogadó, a művész a támogató, a művész a közlő, a befogadó a közlő, a befogadó a befogadó, a befogadó a támogató, a támogató a közlő, a támogató a befogadó, a támogató a támogató.
Az embernek az élet felé van felelőssége.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?
A művészeti gyakorlatok hatása közvetlen, egyszerre érinti az intellektust, az érzékeket és az érzelmeket tehát bárminek a megvitatásában lehet valós szerepe.

Címkék: korkerdes

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fustparipa.blog.hu/api/trackback/id/tr894473506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása