1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fustparipa.blog.hu/api/trackback/id/tr614465340
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LILY 2012.04.22. 03:20:16
a cikk alapján is úgy tűnik egyik oldalról az volt a fő kérdés, hogy minek kell lennie (ideológiai magatartás) másik oldalról pedig, hogy akkor hogyan is épülhetne tovább az akkor már meghatározhatatlanul vagy határozottan nagy múlttal rendelkező sajátos "áltudományos miszticizmus" és "mitológikus locsogás" ami végeredményben a hit kategóriájába tartozik és ami valamennyire azért ugyanúgy egyfajta morálfilozófia is lehetne, mint a másik oldal normatív (előíró) hozzáállása bármihez. közben a valóság egy másik szintje, ahol természettudományos eszközökkel is le lehetne írni a világ bizonyos területeit, mintha mindenki számára egy zárójeles, marginális területe lenne csupán a társadalomnak vagy civilizációnak, nemcsak az akkori itt tárgyalt szerzők számára, hanem a mostani kortárs képzőművészek, kiállításrendezők, esztéták, kritikusok, közönség stb. számára is. pedig egyáltalán nem biztos, hogy ennek később is így kell majd maradnia. az ilyen változás előidézése bár nem feladata senkinek de mindenképp lehetősége mindenkinek, ha már a társadalomra gyakorolt hatások határait vizsgáljuk. bár itt elsősorban a művészet határairól van szó, ha jól olvasom a kiállítás (amit már nagyon várok:-) leírását. viszont sajnos továbbra sem világos, mi az ami művészet és mi az ami már nem lehet az. szerintem például továbbra sem szerencsés a művészet, mint politika/propaganda elképzelés. és nagy különbség van az olyan művészet között is, ami arról a világról szól, aminek lennie kell, szemben azzal, ami van, bármilyen is legyen az egyik a másikhoz képest.