HTML

füstparipa

Demo Galéria, 2012. április 25 – május 8.

A Demo Galéria utolsó kiállítása, a Forradalom az archívumban az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja.


A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban.

A kiállítás Hamvas Béla egy korai, 1945-ben megjelent írását emeli ki az életműből, mint egy évtizedekig meghatározó művészi pozíció kiáltványát. A Ne üljetek füstparipára című esszéjében Hamvas egyértelműen fogalmaz:
"A művész magatartása: kívülállás és igény az egyetemességre."

Azóta több magyar képzőművész és kurátor is felülírta ezt az állítást. Művészeti gyakorlatukban megjelent egyfajta társadalmi érzékenység és különböző, a közösségeket érintő problémák melletti elköteleződés.

A projekt keretében interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akiknek véleménye, gondolatai, esetleg emlékei relevánsnak tekinthetőek Hamvas Bélával, Lukács Györggyel vagy a művész társadalmi szerepével kapcsolatban.

A Forradalom az archívumban egy tanulmányi kiállítás, mely egy autoritárius rendszer jellemző értelmiségi vitáján keresztül kívánja a mai magyarországi művészet lehetőségeit és feladatait vizsgálni.

Ezen kiállítást egy problémafelvetésnek szánjuk, mellyel egy vitát szeretnénk elindítani a hazai művészet eddigi szerepének újragondolásáról.

Megnyitó: 2012. április 24. este 8 óra

A kiállítást megnyitja: Tamás Gáspár Miklós

A kiállítás rendezte: Feigl Nóra, Karas David, Pacsika Márton

Helyszín: Demo Galéria, Akácfa utca 51.

A kiállítás megtekinthető:
2012. április 25 – május 8.

A kiállítás eseménye facebookon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fustparipa.blog.hu/api/trackback/id/tr614465340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LILY 2012.04.22. 03:20:16

a cikk alapján is úgy tűnik egyik oldalról az volt a fő kérdés, hogy minek kell lennie (ideológiai magatartás) másik oldalról pedig, hogy akkor hogyan is épülhetne tovább az akkor már meghatározhatatlanul vagy határozottan nagy múlttal rendelkező sajátos "áltudományos miszticizmus" és "mitológikus locsogás" ami végeredményben a hit kategóriájába tartozik és ami valamennyire azért ugyanúgy egyfajta morálfilozófia is lehetne, mint a másik oldal normatív (előíró) hozzáállása bármihez. közben a valóság egy másik szintje, ahol természettudományos eszközökkel is le lehetne írni a világ bizonyos területeit, mintha mindenki számára egy zárójeles, marginális területe lenne csupán a társadalomnak vagy civilizációnak, nemcsak az akkori itt tárgyalt szerzők számára, hanem a mostani kortárs képzőművészek, kiállításrendezők, esztéták, kritikusok, közönség stb. számára is. pedig egyáltalán nem biztos, hogy ennek később is így kell majd maradnia. az ilyen változás előidézése bár nem feladata senkinek de mindenképp lehetősége mindenkinek, ha már a társadalomra gyakorolt hatások határait vizsgáljuk. bár itt elsősorban a művészet határairól van szó, ha jól olvasom a kiállítás (amit már nagyon várok:-) leírását. viszont sajnos továbbra sem világos, mi az ami művészet és mi az ami már nem lehet az. szerintem például továbbra sem szerencsés a művészet, mint politika/propaganda elképzelés. és nagy különbség van az olyan művészet között is, ami arról a világról szól, aminek lennie kell, szemben azzal, ami van, bármilyen is legyen az egyik a másikhoz képest.
süti beállítások módosítása