Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?
Hamvas Bélákönyveivel, mukájával 19-20 évesen ismerkedtem meg, hirtelen kinyitotta az addig üresnek tünő tereket, majd azokat jó mélyen le is zárta. Némely könyvét könnyen olvastam, viszont nagyobbrészt olyan témákat hozott fel, amikkel akkor még nem tudtam mit kezdeni.
Alapjában Hamvas az én művészeti életemre nem gyakorolt hatást, leginkább azért nem, mert elméleti sikon érkezett meg, én magam pedig inkább gyakorlati, tapasztalati úton jutok el egy-egy munkám megvalósításához.
Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?
Olyan nincs, hogy foglalkozhat-e, vagy sem. Vannak olyan művészek akik ezt fontosnak tartják, vannak olyanok akik nem. A művészet az én megitélésemben legalábbis elsődlegesen – szabad, és ezt a szabadságot semmi és senki nem veheti el.
Az én művészetemben tehát nem jelenik meg az aktuál politika, és várhatóan nem is fog.
A társadalmat érintő egyébb kérdéseket nem sorolom a politika címszó alá.
Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?
Többfajta kiállítás létezik, vannak csak az ideológiára, vannak csak az esztétikára hajló, és vannak olyanok is ahol ezek vegyesen jelennek meg. Az esztétika maga is szubjektív fogalom, de mint tendencia a kortárs művészetben szerintem megfigyelhető egyfajta elmozdulás az ideológia, és/vagy a koceptualitás felé.
Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?
Miért ne, sőt kifejezetten jó lenne, hisz az önmaga elé tartott tükör sokat segíthet magának az embernek, vagy államnak, vagy társadalomnak annak igazi arcának felismerésében.
Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?
Egyre inkább szükebb körben mozognak a lehetőségek, egyre bennfentesebbé válik a művészeti szcéna, és ez a társadalomban ellenállást fejthet ki.
Egy szabad madár, amit pórázon reptetnek nem repül sokáig.
Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?
Mint mindennek amit teszel, vagy tesz az ember, vagy teszek Én, azért felelősséggel tartozunk. Legalábbis kellene.
Ha butaságokat támogatsz, az a te felelőséged lesz, hogy aki befogadja, azonosulhat vele, maga is butává válik.
Ez lehet egy koncepció is, de lehet arról is szó, hogy a saját kis érdekeid védelme érdekében felelőtlen dolgokat teszel, támogatsz.
Ezek rövidtávon megtérülő, hosszútávon súlyosan káros dolgokat eredményezhetnek.
Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?
Jó lenne, ha az embereket a kreatív megoldások is megmozgatnák, nem pedig a klisék.
Ilyen formán jó lenne, ha pl. művészek, közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök, kutatók, fejlesztők stb. lennének egy ország élén, és a politikus képzést vagy pályát úgy felejtenénk el, mint azt a rosszat amire csak emlékezni sem akarunk.
