> Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?
Volt. A nyolcvanas évek elején, szamizdatként jutott el hozzám a /Láthatatlan történet/, ha jól emlékszem, Sebeő Talán jóvoltából, majd az /Öt meg nem tartott előadás a művészetről/, Várnagy Tibor révén. A /Karnevál/ 85-ös megjelenése is revelációként hatott. Csoportunkat, a Hejettes Szomjazókat is inspirálta.
> Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?
Igen, ha megvan benne a személyesen átélhető, egzisztenciális elem.
> Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?
Inkább csak az együttműködési készség hiányából fakadó önkényes túlkapásokról beszélhetünk.
> Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?
Igen.
> Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?
Lehet, hogy új fórumok jönnek létre, s az is, hogy megnő a közönség érdeklődése, mi több, erősödik a szolidaritás.
> Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?
Miért ne lenne?
> Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?
Lehet.
