HTML

füstparipa

Demo Galéria, 2012. április 25 – május 8.

A Demo Galéria utolsó kiállítása, a Forradalom az archívumban az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja.


A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban.

A kiállítás Hamvas Béla egy korai, 1945-ben megjelent írását emeli ki az életműből, mint egy évtizedekig meghatározó művészi pozíció kiáltványát. A Ne üljetek füstparipára című esszéjében Hamvas egyértelműen fogalmaz:
"A művész magatartása: kívülállás és igény az egyetemességre."

Azóta több magyar képzőművész és kurátor is felülírta ezt az állítást. Művészeti gyakorlatukban megjelent egyfajta társadalmi érzékenység és különböző, a közösségeket érintő problémák melletti elköteleződés.

A projekt keretében interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akiknek véleménye, gondolatai, esetleg emlékei relevánsnak tekinthetőek Hamvas Bélával, Lukács Györggyel vagy a művész társadalmi szerepével kapcsolatban.

A Forradalom az archívumban egy tanulmányi kiállítás, mely egy autoritárius rendszer jellemző értelmiségi vitáján keresztül kívánja a mai magyarországi művészet lehetőségeit és feladatait vizsgálni.

Ezen kiállítást egy problémafelvetésnek szánjuk, mellyel egy vitát szeretnénk elindítani a hazai művészet eddigi szerepének újragondolásáról.

Megnyitó: 2012. április 24. este 8 óra

A kiállítást megnyitja: Tamás Gáspár Miklós

A kiállítás rendezte: Feigl Nóra, Karas David, Pacsika Márton

Helyszín: Demo Galéria, Akácfa utca 51.

A kiállítás megtekinthető:
2012. április 25 – május 8.

A kiállítás eseménye facebookon.

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Az életművet teljességében nem ismerem. 21-22 éves koromban valaki megajándékozott a Forradalom a művészetben című kötettel, amit akkor el is olvastam, de hatása nem volt meghatározó. Pár évre rá következett egy néhány éves időszak az életemben, amikor nem folytattam művészeti tevékenységet. Ekkortájt több más írását is olvastam, amelyeknek leginkább a morális-etikai vonatkozásai érdekeltek. Ezen időszak elteltével éredeklődésem megszűnt és ebben néhány, általam közelebbről ismert Hamvas-rajongó spekulatív és irracionális Hamvas-értelmezése nagy szerepet játszott. 

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Igen. 

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

Ez az állítás nagyon ellentmondásos egy olyan intézményvezető szájából, akinek a kinevezése ideológiai alapon és meggondolásból történt. Még ellentmondásosabb a kinevezők által megvalósított kiállítások perspektívájából (alaptörvény-illusztrációk, pekingi magyar kiállítás 2011., stb).

A kizárólagosság nem állapítható meg. Ideológia és esztétika a művészettörténet folyamán mindig is keverten jelent meg és fog megjelenni mindaddig, ameddig a kiállítás műfaja a ma ismert formájában létezik.

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Pillanatnyilag leginkább ott van létjogosultságuk. Egyébként pedig bárhol megjelenhetnek, viszont csak azon művek, kiállítások és koncepciók legitimitása nem kérdőjelezhető meg, amelyek e tereket (legyen állami vagy más fenntartású) átmenetinek tekintik egy olyan művészet perspektívájából, amelynek végső célja az e terektől való függés felszámolása.

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Felelőssége a művésznek van, művészként. Viszont nem mindegy, hogy e közösség miként kerül meghatározásra. Amennyiben pl. ’szakmának’ vagy ’nemzetnek’ hívjuk, nincs.
Civil értelemben, a társadalmi szolidaritás kontextusában van.

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Lehet, amennyiben a valós és hatékony szerepvállalás érdekében, kisebb, nagyobb vagy akár teljes mértékben lemondanak gyakorlatuk ’művészi’ jellegéről, és olyan köztes tevékenységi formákat dolgoznak ki, amelyek a hagyományosan értelmezett művészi tevékenység fogalmát radikálisan átértelmezik. Ilyen tevékenységi formáknak léteznek történeti előzményei, valamint jelenbeli kísérletei is. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fustparipa.blog.hu/api/trackback/id/tr534481458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása