Válaszok a Demo Galéria kérdéseire
Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?
Úgy emlékszem, Palotai Gábor barátomtól kaptam az első gépiratos Hamvas szövegeket az 1970-es/’80-as évek fordulóján. Ő akkor az Iparművészeti Főiskolára járt és több művében felhasználta ezeket. A Tabula Smaragdina képleírásai alapján készült lényegében a Beszélgetések I. (Venus születése) c. 39 perces, Balázs Béla Stúdióban forgatott videóm, mely az allegorikus képekkel foglalkozik (míg párdarabja a Beszélgetések II. „Hozz nekem egy piros virágot” című 16mm-es filmem a szimbolikus képekkel, ill. mindkettő együtt a képi kifejezés és fogalmi gondolkodás kapcsolatával). A Karnevált természetesen megvettem megjelenésekor és el is olvastam, nagyrészt egy Párizsba tartó vonaton. Annyira tetszett, hogy megérkezés után oda is ajándékoztam egy kedves párizsi barátnőnek. A Forradalom a művészetben című kötetet akkor olvastam el rendesen, végig, amikor Erdély Miklós egy beszélgetésben említette, hogy „attól lettem avantgardista” (ami egyebet Hamvas kapcsán mondott, az nem tartozik most ide). Máig úgy gondolom, hogy ezt az áttekintést fontos ismernie mindenkinek, akinek a magyar művészettel (bármilyen szempontból) dolga akad.
Volt egy tervem az Öt géniusz című íráshoz kapcsolódóan is, de az 1990-es évekkel a kezdeti lelkesedésem jelentősen módosult, így ez félbemaradt – ugyanakkor az életműkiadás köteteit nagyrészt megvásároltam.
Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?
A képzőművész (mint bárki) – foglalkozhat bármivel. De érdemes közben arra gondolni, a művészetben a „mit” kérdését általában megelőzi a „hogyan”.A „képzőművészettel” pedig foglalkozhat az (aktuál) politika, bár jobb lenne, ha békén hagyná.
Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?
Nem ismerem a kijelentés kontextusát, kihagyom.
Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?
Hol? Mikor? Milyen államban? Burmában (Myanmar)? Ausztráliában? Szíriában?
Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?
Amennyiben az „intézményrendszer” átalakítása a jelenleg tapasztalható trendet követi (centralizálás és forráselvonás) úgy komoly az esély a történelmileg jól ismert dualizmus újbóli kialakulására, nevezzük ezt az állami megrendelésre dolgozó, támogatott, hivatalos („palotaművész”) és a fél-illegalitásban dolgozó, nem támogatott neo-underground („négyesmetró művész”) pólusainak.
Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?
Ha már Erdély Miklós – egyáltalán nem véletlenül – ide került, emlékezzünk az Optimista előadásból arra, hogy a művész mindenben illetékes – feladata pedig a kedély formává alakítása. Valamint talán erre is: „Manapság egy művész attól művész, hogy folytonosan megváltozik. Ha képes arra, hogy ne hagyja magát utólérni a divatok által, úgy megőrizheti űzött szabadságát?” (A kalocsai előadás vázlata, 1985)
Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?
Az Élet és Irodalomban volt nemrégiben egy vita a politikai költészetről: érdemes utána olvasni a fenti kérdés kontextusában is. (Nem) zárszavában Radnóti Sándor arra hívja fel a figyelmet (ÉS, 2012.04.20. 12. lap), hogy a „görög ókorban idiotesnak nevezték azokat, akik nem vállaltak közhivatalt és nem vettek részt a politikai életben.” Felhívja a figyelmet arra is, hogy a szó azóta több jelentésváltozáson ment kersztül (mint ahogy a politika is, mely anno a „polisz” közös ügyeinek megvitatásáról szólt). Kicsit árnyalva a fenti jelentéstészrevehető, hogy eredetileg kapcsolódott a kifejezéshez egyfelől a tudatlanság, másfelől az iskolázatlanság (bármely szakmában való járatlanság) is, tehát e kontextus megengedné a mai „politikusi szakma” és e klasszikus terminus közelítését egymáshoz. Jó kis techné („művészi gyakorlat”) lehetne. (pm)
