HTML

füstparipa

Demo Galéria, 2012. április 25 – május 8.

A Demo Galéria utolsó kiállítása, a Forradalom az archívumban az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja.


A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban.

A kiállítás Hamvas Béla egy korai, 1945-ben megjelent írását emeli ki az életműből, mint egy évtizedekig meghatározó művészi pozíció kiáltványát. A Ne üljetek füstparipára című esszéjében Hamvas egyértelműen fogalmaz:
"A művész magatartása: kívülállás és igény az egyetemességre."

Azóta több magyar képzőművész és kurátor is felülírta ezt az állítást. Művészeti gyakorlatukban megjelent egyfajta társadalmi érzékenység és különböző, a közösségeket érintő problémák melletti elköteleződés.

A projekt keretében interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akiknek véleménye, gondolatai, esetleg emlékei relevánsnak tekinthetőek Hamvas Bélával, Lukács Györggyel vagy a művész társadalmi szerepével kapcsolatban.

A Forradalom az archívumban egy tanulmányi kiállítás, mely egy autoritárius rendszer jellemző értelmiségi vitáján keresztül kívánja a mai magyarországi művészet lehetőségeit és feladatait vizsgálni.

Ezen kiállítást egy problémafelvetésnek szánjuk, mellyel egy vitát szeretnénk elindítani a hazai művészet eddigi szerepének újragondolásáról.

Megnyitó: 2012. április 24. este 8 óra

A kiállítást megnyitja: Tamás Gáspár Miklós

A kiállítás rendezte: Feigl Nóra, Karas David, Pacsika Márton

Helyszín: Demo Galéria, Akácfa utca 51.

A kiállítás megtekinthető:
2012. április 25 – május 8.

A kiállítás eseménye facebookon.

Volt-e bármilyen hatással a gondolkodásodra és/vagy szakmai gyakorlatodra Hamvas Béla munkássága? Mikor és milyen körülmények között találkoztál Hamvas életművével?

Hamvas életművével először olyan osztálytársaimnál találkoztam, akiknek mindig kilógott a kabátzsebükből egy Hamvas könyv, ezért némileg irritált, illetve póznak véltem...majd  Ilauszky Tamás (a férjem) valahogy teljesen megfelelt mindannak, amit viszont olvastam tőle. Azonban a legtöbbet Kotányi Attila adta és Szabó Lajos munkáját is rajta keresztül ismertem meg. A Szituácionista Internaicionálé és Guy Debord viszont amennyire csak lehet, teljesen közvetlenül hatott rám és fontos alapnak tekintem. Fontosnak gondolom azt a mondatot, hogy "a világ mindig egy kicsit elégtelenül kulturált"... valahogy így...

Foglalkozhat-e aktuálpolitikai kérdésekkel a képzőművészet?

Igen, persze, mindig is foglalkozott és viszont ; pl.: Goustave Courbet / realizmus ls nem csak politika, hanem/sőt hétköznapok. 

Barlangrajzok, őskor: "holnap bekerítjük és te így fogod a dárdát én meg így és a többiek onnan jönnek, mi meg ketten a Robival innen és megöljük és megesszük vacsorára!" "Ja és, ha nem működünk együtt, nem lesz vacsi!"

Gulyás Gábor egy konferencián a következőt állította: ,,Éppen ideje lenne, hogy az ideológiát a kiállítótermekben leváltsa az esztétika." Megállapítható-e ez a kizárólagosság, és ha igen, valóban ideologikus szemlélet határozta-e meg eddig a képzőművészeti kiállításokat?

DEHOGYIS! 

Megjelenhetnek-e társadalomkritikai koncepciók, kiállítások és művek az állami fenntartású kiállítóterekben?

Szükséges is... Ezek nem egyes emberekről szólnak, vagy nem feltétlenül róluk , így nincs mit félni a kritikáktól. Ha az Angol királynő  állandóan attól rettegne, hogy kritizálják, vagy éppen már megint hogyan rajzolták le, vagy mit festettek rá, vagy róla, mit mondtak róla, akkor...??. Elég csak a punkokra, mint rendszerkritikus divatra gondolni, akik nagyjából  megteremtették az Anglia imázst, vagy csak Londonét de az is elég. És a királynő képének biztosítótűvel átszúrt szája kb.: 40 éve világhírű Vivianne Westwood alkotása... Semmi ok aggodalomra... Nem kell persze összekeverni a személyek iránti kritikát és érzelmek kifejeződését a rendszerrel szembenivel. Ez két dolog lehetne de nálunk nagyon függő. A jelenlegi kormányt az ország 90%-a nem tudja elképzelni a jelenlegi miniszterelnök nélkül... ez igaz? 

Mit gondolsz, miképpen változhat meg a képzőművészet társadalmi szerepe a magyarországi művészeti intézményrendszer utóbbi években megfigyelhető átalakulásával?

Én azt látom, hogy a művészek elbizonytalanodtak, mert a politika nagyjából azt jelenti: pénz. Ha kivonják az összes pénzt a művészetből/kultúrából, mert az tűnik a legkönnyebb megoldásnak (mert nem olyan fontos) akkor nem lesz hol kiállítani nagyjából és nem lesz mit, csak a megrendelt művek és a múzeumok tetemes anyaga (ez nem baj, mert legalább látszani fog!) Akapvetően nem is rossz projekt nem dolgozni, hanem havonta kiválasztani egyet a múzeumok teljesen láthatatlan gyűjteményeiből és kiállítani! Ez elég anyag és energia takarékos, emellett már valaki megcsinálta azokat a műveket és azt az energiát is meg kell becsülni... a műkereskedelemmel nem tudni mi lesz de e recesszió mindenkit érint. Én látom a saját projektem helyét a társadalomban a múzeumokon galériákon kívül is, mert a közönség is azokon kívül van. Most nem akartam nagyképűsködni de érdemes megvizsgálni, hogy hol a közönsége a képzőművészetnek?

Van-e a művészetnek bármilyen felelőssége az azt befogadó és támogató közösség felé?

Persze, hogy van de most éppen van egy erős kurátor lobbi is és nem tudni, hogy a művésznek, vagy a kurátornak a felelőssége  és ennek mik az arányai és a célok? Milyen szerepet tölt be a művész valójában?

Lehet-e a művészeti gyakorlatoknak valós szerepe a politikai kérdések megvitatásában?

Én szeretném, hogy legyen!  A baj az (szerintem), hogy a politika olyan mértékben rugaszkodott el az elméletek gyakorlati megvalósíthatóságától, hogy ettől kezelhetetlen az egész. Meggyőződésem, hogy maguk a politikusok képtelenek ollóval kivágni egy karácsonyfát papírból, vagy akár egy szívecskét de szabályos körre nem is merek gondolni. Főzni tudnak, mert az reprezentatív de ez lehetne mondjuk közös platform... Azt hiszem a jelenlegi elméletek teljesen figyelmen kívül hagyják a megvalósítást, annak lehetséges idejét, a befektetett munkát és energiát. Amíg ez a dolog nincs összhangban, addig nehezen lesz összeegyeztethető a művészeti gondolkodás és gyakorlat, valamint a politika, ami nagyjából tényleg nélkülözi a realitást és önreflexív. Ha a művészet is az marad (önreflexív) akkor két ilyen entitás egymást taszigálhatja de abból nem lesz párbeszéd..

Címkék: korkerdes

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fustparipa.blog.hu/api/trackback/id/tr44473884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása